Dr. Farkas Elek (1911 - 2004)

Mindannyiunk tanára, a virológia újraindítója, dr. Farkas Elek 1911-ben született.

Dr. Farkas Elek emberi és szakmai nagyságára emlékezünk. Életének, bölcsességének és munkájának eredményei, alkotásai folyamatosan jelen vannak a magyar tudomány és a magyar virológia hétköznapjaiban, valamint tanítványai és munkatársai alkotásaiban is. 1936-ban került először az Országos Közegészségügyi Intézetbe. Itt Stasiák Aranka munkatársa lett, aki az Országos Közegészségügyi Intézetben többéves amerikai tanulmányutat követően kezdett dolgozni és megtanította munkatársait a legprecízebb kémiai és biokémiai technikákra.

Farkas dr. 1940-ben átmenetileg a Kolozsvári Egyetemre került, azonban 1941-ben már ismét az OKI-ban volt és Johan Béla államtitkártól és Tomcsik József főigazgatótól feladatul kapta, hogy az OKI ungvári fiók-intézetében megkezdje a kiütéses tifusz vakcinatermelést a világháború következtében kialakult járvány felszámolása céljából. Takátsy Gyula és Zoltai Nándor volt a munkatársa. Akkor kapott mellette szerződést Dr. Letenay Károlyné (Sárika, későbbi titkárnője) is asszisztensként. 1944-ben az újonan alapított Oltóanyag-termelő és Kutató Intézetben folytatták a termelést Jugoszlávia számára is a napjainkban turista-látványosságként szolgáló Sziklakórházban 1948-ig. Ennek a vakcinának köszönhetjük, hogy Magyarországon az utolsó Rikettsia prowazekii megbetegedés 1971-ben fordult elő.

1949-ben kapott ideiglenes, majd 1950-től végleges megbízást az OKI virológiai osztály megszervezésére. Munkájuknak már a nemzetközi irodalomban is vannak nyomai. Diagnosztizálták az első Q-láz megbetegedést Magyarországon. Két dolog határozta meg az életét. Nemzetközi rangú virológus iskolát teremtett Magyarországon, és soha sem saját magát menedzselte, hanem munkatársainak az útját egyengette egész életén keresztül.

Ivánovics György professzorral sikerült elindítaniuk a Magyar Mikrobiológiai Társaságot 1951-ben, megalapították az Acta Microbiologica Hungarica folyóiratot 1954-ben. Az élő gyengített kanyaróvírus vakcina kialakítását követően sikerült megszervezniük a hazai védőoltások megindítását a Járványügyi Osztállyal és a hatóságok támogatásával 1966-ban. Alig 3 évvel azután, hogy a gyengített vírust kialakították (Edmonston). 1965-ben megjelent az első hazai orvosi virológiai kézikönyv, a páratlan Orvosi Virológia, amit ő szerkesztett Bakács Tibor főigazgatóval, és amit zömmel munkatársaival írtak meg.

Osztályvezetősége alatt több mint 4 millió adag gyermekbénulás vakcina készült (Koch Sándor vezetésével). A poliovírus laboratórium WHO referencia laboratórium lett Dömök István vezetésével. A WHO együttműködés keretében új gyermekbénulás vakcina kipróbálására és kiértékelésére került sor. Az osztály részt vett egy bratislavai-magyar együttműködésben a hazai arbovírusok kimutatása érdekében. Megkezdődött a kullancsencephalitis diagnosztika (Molnár Erzsébet vezetésével). Éveken át vizsgálták új kémiai molekulák vírusgátló hatását. (Itt működött a honvédség vírus laboratóriuma Simon Miklós vezetésével). Több mint egymillió influenza védőoltás adag is készült. Megindult a terhesek rózsahimlő vizsgálata (Kubaszova Tamara). A Szt. László kórház számára éveken át végezték az osztályon a diagnosztikát (néhai dr. Tóth Margit). 1963-ban kialakították az egyik legleső folyamatos majomvese sejtvonalat (Ruzicska Péter és Csonka Éva). Termelték a szövettenyészethez szükséges tápfolyadékokat, mert importra akkor nem volt lehetőség. Megkezdték a hazai kromoszóma vizsgálatokat (Ruzicska Péter és Czeizel Endre).

Kiharcolta az OKI vezetőségével együtt, hogy felépüljön a himlő laboratórium, a lehetséges himlő behurcolás megelőzése céljából, ami 1968-ban kezdett el működni.

Majd a hepatitis B vírus, azaz az Ausztrália antigén felfedezésével kapcsolatban elindította a hazai szerológiai vizsgálatokat. Irányította a hazai szerológiai vizsgálatokat, és a perinatális vírusátvitellel kapcsolatos vizsgálat-sorozatban is részt vett. 22 éven át volt a virológiai osztály vezetője. Hatvanévesen nyugdíjazta az Intézet.

Hetvenéves születésnapját követően újra résztvevője lett a Magyar Mikrobiológiai Társaság nagygyűléseinek és kongresszusainak. Együtt ünnepelte velünk a Társaság 40-éves jubileumát, a Társaság pedig megünnepelte Örökös Főtitkárának nyolcvanadik születésnapját. A 90-es évek végén újból tollat fogott, és leírta emlékeit a szakma kezdeteiről, amivel nagyon sokat segített a magyar nyelvű folyóiratok szerkesztőinek is. Sajnos felesége elhunyt 2003-ban. Ez számára a szerető családi háttér elvesztését jelentette. Egy évre rá, 93-éves korában ő is eltávozott az élők sorából.

Prof. Dr. Berencsi György
szaktanácsadó főorvos
Virológiai Főosztály

Dr. Farkas Elek közleményei

 
Dr. Farkas Elek feleségével
 budai családi házukban a 70-es évek elején