Dr. Erdős László

Dr. Erdős László (1909 - 1984)

 

Jelen méltatás összeállítója annak ellenére, hogy 25 éven keresztül egy Intézetben dolgoztak nehéz helyzetben van, mert hiányzanak magától a méltatott személytől származó részben életrajzi adatok, részben munkájáról szóló benyomásai.

1909. április 21-én egy tízgyermekes tantó fiaként Péterréven (Vajdaság) született. 1933-ban a Szegedi Tudományegyetemen szerzett általános orvosi diplomát. Ezt követően az Egyetem Közegészségtani Intézetében élelmiszer kémiával foglalkozott, majd az élelmiszervizsgáló laboratóriumot vezetette.

1936. szeptember 1-jén lépett be az Országos Közegészségügyi Intézet dr. Oláh Gábor által vezetett Szerológiai osztályára, ahol szakmai tevékenységének elismeréseként, 1940-től, vezetésével Oltóanyagellenőrző alosztály létesült, 1945-től viszont már az önálló Oltóanyagellenőrző osztály vezetője lett. Ezzel párhuzamosan 1937-1958. között a BCG-laboratórium vezetését is ellátta. 1972-ben az Intézet átszervezésének eredményeként létrejött Immunológiai főosztály vezetője lett. Ezt a beosztását, az Oltóanyag-ellenőrző osztály vezetése mellett 1977. június 30-ig akkor sem önkéntes! nyugállományba vonulásáig ellátta, viszont ezt követően, szaktanácsadóként csak 1980. július 1-ig állt módjában segíteni korábbi osztálya munkáját. 1984. április 25-én Budapesten érte a halál.

Tisztiorvosi, laboratóriumi és közegészségtan-járványtan szakorvosi képesítéssel rendelkezett.

1952-ben, korábban végzett tudományos munkásságának elismeréséül, disszertáció benyújtásának mellőzésével, az OKI több munkatársával (pl. Farkas Elek, Újhelyi Károly, Kubinyi László) megegye­zően megkapta az orvostudományok kandidátusa címet.

Kezdetben, néhány évig az oltóanyag-előállítás, később, több mint 40 éven keresztül az oltóanyag-kutatás és -ellenőrzés területén, a fertőző megbetegedések elleni küzdelemben végzett korszakalkotónak minősülő tevékenysége az alábbiakkal jellemezhető. Ezekből, úgy érzem kellően kitűnik, hogy a gyakorlat szempontjából a legfontosabb témákat mindenkor kiváló érzékkel választotta ki.

Intenzíven kapcsolódott be az osztály tevékenységébe amely már 1928 óta állított elő a himlő kivételével humán oltóanyagokat a szamárköhögés, valamint a vörheny megelőzésére szolgáló oltóanyagok előállításába és minősítésébe, majd egyre fokozódó mértékben a himlő oltóanyag és a tuberculin készítmény ellenőrzésébe.

1936-ban a BCG-oltóanyagtermelés Szegedről (ahol 1933-tól a párizsi Pasteur Intézettől beszer-zett BCG-törzsből történt a gyártás) az OKI-hoz került át. Kezdetben a perorális, 1938-tól pedig már az intrakután alkalmazásra szolgáló vakcinákat termelték. A vakcinációt, Vásárhelyi Jánossal közösen kialakított döntés alapján először az újszülötteknél vezették be, majd fokozatosan az idősebb korosz­tálynál is alkalmazták. (Jóval később az újraoltásokat megelőző tuberkulin szűrésekre használt különféle készítmények alkalmazásával kapcsolatban is intenzív kutatómunkát folytatott.)

1936/1937-ben, már közreműködésével elvégzett oltóanyag hatékonysági vizsgálatok kedvező eredményeit követően, 1938-ban a diphteria anatoxin-nal megkezdődött a 2 éves korúak oltása, majd a 7 évesek újraoltása.

Széles körben vizsgálta az egyes oltóanyagok hatásosságát és reaktogenitását, keresve a legmegfe­lelőbb immunizáló adag, immunizálási mód (szubkután, intraktán, muszkuláris) és az egyes készítmé­nyekre vonatkozó optimális életkor, valamint az oltások esetleges ismétlésének legmegfelelőbb intervallumát.

Kidolgozta Magyarországon az egyes készítményekre vonatkozó minőségi követelmények rend­szerét és azok ellenőrzési módszereit. Számos készítmény esetében meghatározta az egyes hatóanyagok minimális hatóértékét, valamint a készítmények felhasználhatósági idejét. A paramétereket laboratóri­umi és klinikai vizsgálatokkal ellenőrizte.

Vizsgálatai alapján került kiadásra az 1938-ban megjelent belügyminisztériumi rendelet, amely az immunbiológiai (szerobakteriológiai) készítmények (vakcinák, szérumok, diagnosz­tikumok) állami ellenőrzéséről intézkedett. E jogszabály tette lehetővé a gyártási eljárás és a termékellenőrzés rendszerét, valamint az egyes készítmények gyártási számonkénti ellenőrzését. Ennek megfelelően csak azok a hazai vagy külföldi készítmények kerül­hettek forgalomba, amelyeket az OKI megvizsgált, megfelelőnek talált és törzskönyvezett.

Ez időben a Magyarországon forgalmazott 204 immunbiológiai készítmény közül 143 (70%) külföldről származott, melyek jelentős részének forgalmazásában nem közegészségügyi, hanem kereskedelmi érdekek érvényesültek. Ezért elsőrendű feladatának tekintette a vizsgálatai alapján alkalmatlan készítmények engedélyének visszavonását. Ez irányú munkájának eredménye, hogy 1948-ra 115, kizárólag hazai előállítású immunbiológiai készítményt regisztráltak.

1941-ben már jogszabályban rögzítették számos készítmény minimális hatóértékét, lejárati idejét, a szérumkészítmények protein-tartalmának felső határát, a megadott térfogaton felül letöltendő volumentöbbletet. Az első 10 évben a törzskönyvezett készítmények egymás után gyártott tételeit szúrópróbaszerűen ellenőrizték.

Az 1940-es évek végére megteremtette a vizsgálatokhoz szükséges laboratóriumi feltételeket, illetve kialakította az osztály adminisztrációs rendszerét. 1951-től kezdve valamennyi törzskönyvezett készítmény minden egyes gyártási tétele már csak az ún. hármas kontroll vizsgálat kedvező eredménye alapján kerülhetett forgalomba, amelyet elfogadott laboratóriumi módszerekkel a gyártás helyén az előállító, majd a gyártótól független minőségellenőrzés, és végül osztálya végzett.

A gyártási számokra kiterjedő hármas laboratóriumi és a humán kivizsgálást is magában foglaló akkori ellenőrzési rendszer nemzetközi viszonylatban is egyedülálló volt, amely lénye­gében megfelelt napjaink minőségbiztosításának, olyan időkben, amikor a laboratóriumi bio­lógiai standardizáló módszereket még egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozottan alkal­mazták. A forgalomba hozatal előtt, az egybehangzóan kedvező laboratóriumi eredmények ismeretében, néhány tömegoltásra kerülő készítmény valamennyi gyártási számát az ország valamely területén, a védőoltásokat irányító és végző szakemberek közreműködésével olyan gyermekeken is megvizsgálták, akiknél a kérdéses védőoltás éppen esedékes volt.

1953-tól pedig bevezette az oltási mellékhatások regisztrációját és a jelentett események kivizs­gálását. Regisztrálták az oltási reakciókat és az oltottaktól, az oltás után 3-4 héttel vett vérmin­tákban a humán hatásosságot jelző specifikus ellenanyagok mennyiségét laboratóriumi módszerekkel mérték, amelyre speciális vérvételi rendszert dolgozott ki.

A tetanusz átvészeléses és vakcinációs immunitásának kérdése, köztük az aktív-passzív vakcináció hatásmechanizmusa intenzíven foglalkoztatta. Megállapította a specifikus humán immunglobulin prevenciós adagját, a monovalens és a különböző, tetanus komponenst is tartalmazó oltóanyagok (Di-Te, Ty-Te) reaktogenitását és hatékonyságát.

Az enterális (bakteriális etiológiájú) infekciók megelőzésére szolgáló védőoltások vizsgálata kere­tében foglalkozott a Landy-féle monovalens acetonos tífusz, illetve a Ty-Te vakcinák humán reakto­genitásával és hatékonyságával. A kapott vizsgálati eredmények alapján az exponáltak védőoltására az utóbbi bevezetését javasolta.

A kolera vakcinával végzett oltások során, szerológiai vizsgálatokkal arra a következtetésre jutott, hogy a hosszabb ideig exponáltak limitált (fél évig tartó) védettsége is csak 2 oltástól remélhető, míg a rövid időre endémiás területre utazókat elegendő egyszer oltani.

A kanyaró elleni védekezés területén Fornosi Ferenc részvételével az oltás reaktogenitását és haté­konyságát, szerológiai módszerrel, gyermekekben mérték fel. Megállapították, hogy a természetes átvészeléssel ellentétben, a vakcináció után, fokozott érzékenység más fertőzések iránt nem alakul ki.

A mumpsz elleni küzdelemben az OKI-ban termelt, Magyarországon korábban használt inaktivált vakcina reaktogenitásának és hatékonyságának vizsgálata alapján a kornak megfelelő körülmények között Solt Katalinnal (Járványügyi osztály) közösen a készítményt elfogadhatónak minősítették. Későbbiekben a külföldi gyártótól származó élő vírusvakcinát, reaktivitás és hatékonyság tekintetében ugyancsak megfelelőnek találták-.

Néhány készítmény esetében bevezette a tömegoltásokat megelőző, kisebb csoportokon végzett, kontrollált vakcináció rendszerét. Az ilyen módon szerzett tapasztalatok jelentősen segítették a magyar védőoltási gyakorlat eredményességét, sikerét.

Munkássága során több, mint 40.000 vérminta vizsgálata mind az oltóanyagok szükségszerű módosításához, mind az immunizálás optimális feltételeinek (életkor, adag, oltási időköz) megválasztásához értékes adatokat szolgálatattak.

Vizsgálataira épülve alakult ki az 1990-es években bevezetett (de egyes elemeiben még napjainkban is alkalmazott) hazai oltási rendszer.

Tudományos tevékenységét 11 könyvfejezet és 60 (több. mint 50%-ban idegen, német, angol és orosz nyelven) megjelent közleménye reprezentálja. Személyiségére jellemző, hogy aktuális munkája eredményeit, rendszeres időközönként, szinte évente komoly szakmai vitákra is lehetőséget adó intézeti referálókon ismertette, amelyek az OKI Évkönyveiben, nyomtatásban is jól nyomon követhetők.

Tagja volt a VII. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztőbizottsága Biológiai-Mikrobiológiai Albizottságának és az MTA - Egészségügyi Minisztérium Mikrobiológiai, Járványügyi és Oltóanyag Bizottságának.

Szakmai tevékenységét 1976-ban a Magyar Mikrobiológiai Társaság Manninger Rezső Emlékérem, a Magyar Higiénikusok Társasága pedig 1979-ben (már nyugdíjazása után!) a Fodor József Emlékérem adományozásával ismerte el.

Mindenkor megalapozott, határozott állásfoglalása miatt nem tartozott az állami díjakkal elhal­mozottak közé. Az OKI-ban 40 éven át végzett kimagasló munkáját 1975-ben, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával honorálták, nyugállományba vonulásakor, 1977-ben pedig csak Miniszteri Dicséretben részesült.

Szorgalmát, munkabírását, tehetségét és kitűnő szervezőképességét elismerték, sőt felelős­ségteljes munkáját megbecsülték, de nem titkolt politikai nézetei miatt az OKI vezetősége nem kedvelte. Ennek ellenére 70 éves koráig dr. Farkas Elekkel ellentétben, akit már 60 éves korában nyugdíjaztak munkáját nem akadályozták, mivel széleskörű ismereteire alapozott szakmai állásfoglalása a védőoltásokkal kapcsolatos felelősségteljes döntések meghozatalához nélkülözhetetlen volt.

Szigorú volt, az osztályán katonás fegyelmet tartott, de ugyanakkor tisztelték. Szakmai vitákban megfelelő érvekkel és adatokkal mindig meg lehetett győzni. Neve a szakmában fogalom, hivatás­szeretete, lelkiismeretessége pedig példamutató volt. Utódai etalonnak tekintették.

Velem lehet, hogy ebben a névazonosság is szerepet játszhatott (?) különösen kedves és közlékeny volt. Makara György, Újhelyi Károly és Farkas Elek mellett Ő volt az, akitől az OKI múltjáról a legtöbb objektív élményanyaghoz juthattam.

Emberi tulajdonságára és tisztességére jellemző, hogy az 1950-es évek elején, a konspirációs perek korszakában, amikor az oltóanyagokkal kapcsolatos szakmai ügyekből is politikai kérdést kreáltak, a leghatározottabban kiállt a szakmai szempontok érvényesülése mellett. Ez, a szinte egyedülálló magatartása az OKI Oltóanyagkutató osztályának korábbi vezetője, (a börtönben máig tisztázatlan körülmények között elhunyt) dr. Faragó Ferenc perében érvényesült, akit 1954-ben Erdős László vizsgálatai alapján rehabilitáltak!

Nem kérdéses, hogy Erdős László 40 éven keresztül az OKI-ban folytatott munkássága, hazai és nemzetközi fórumokon kivívott tekintélye miatt Nagyjaink közé tartozik.

 

                                                                                                                             

                                                 dr. Erdős Gyula
(dr. Lontai Imre ny. főosztályvezető gondolatainak felhasználásával)
                                                                

 

Dr. Erdős László közleményei

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat