Prof. Dr. Dömök István (1925 - 2004)

Prof. Dr. Dömök István

 

Dömök István professzor egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1950-ben fejezte be. Az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdett dolgozni virológusként, majd osztályvezető főorvos, később a Járványügyi és Mikrobiológiai Főosztály vezetője, végül éveken át az intézet főigazgató-helyettese lett.

Háromféle orvosi mikrobiológiai szakképesítést szerzett, az orvostudomány kandidátusa fokozatot 1962-ben védte meg a coxsackievírusok és poliovírusok kölcsönhatásával foglalkozó munkájával.

Létrehozta az első hazai vírusdiagnosztikai laboratóriumot, majd részt vett az országos laboratóriumi hálózat kialakításban.

1958-tól a poliovírus vakcináció bevezetésétől fogva az élő vakcina hatékonyságát és ártalmatlanságát, valamint az ezeket befolyásoló tényezőket kutatta.

1970-től 1973-ig a WHO regionális Víruslaboratóriumának vezetője volt Ugandában. Később az OKI-ban az ő irányításával működött a WHO Enterovírus referens Laboratórium és a Nemzeti WHO Influenza Központ.

1985-től egyike volt azoknak a szakértőknek, akik az országos AIDS prevenciós programot kidolgozták, és aktív irányítója volt mindvégig a gyakorlati megvalósításnak is.

Munkatársaival 1992-től szervezete meg a vírushepatitiszekkel kapcsolatos komplex megelőzési programot. A fejlesztés lehetővé tette a diagnosztika országos bevezetését, a szűrések és a védőoltások megszervezését.

1966 óta folyamatosan tagja volt a WHO vírusbetegségekkel kapcsolatos tanácsadó testületének. Kiemelkedő, hogy 1972-ben maga Sabin javasolta Dömök István felvételét az élő vakcinákkal foglalkozó munkacsoportba.

1996-tól a gyermekbénulás felszámolását irányító kilenctagú európai bizottságnak is tagja volt.

Szakmai pályafutásának a csúcspontját jelentette s ezen eredményért személyesen igen sokat tett és fáradt -, hogy az Európai Régiót 2002. június 21-én a vad poliovírustól mentesnek nyilvánították. Dömök professzor, mint a regionális bizottság tagja, a Certificate egyik aláírója.

Fáradhatatlanul dolgozott.

Évtizedeken át részt vett az Acta Microbiologica Hungarica és az Egészségtudomány című folyóirat szerkesztőbizottságának a munkájában.

Vezetőségi tagja volt a Magyar Mikrobiológiai, az Infektológiai, illetve a magyar Higiénikusok Társaságának és elnöke a Közegészségügyi-, Járványügyi és Sugáregészségügyi Szakmai Kollégiumnak, valamint tagja több más szakmai kollégiumnak is.

Számos könyvfejezet és 98 tudományos közlemény szerzője.

2001. évben jelent meg Michael Oldstone Vírusvadászok című nagysikerű könyve, melyet ő fordított, és szakmai magyarázatokkal látott el.

1985-től címzetes egyetemi tanár. Az orvosképzés és továbbképzés, a higiénikusképzés terén elévülhetetlenek az érdemei.

Számos alkalommal kitüntették: Érdemes orvos (1968.), Kiváló orvos (1978.), Fodor József Emlékérem (1986, 1998.), Manninger Rezső Emlékérem (1989.), Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1995.), I. osztályú Honvédelemért Kitüntető Cím (1997.).

2003-ban a IX. Országos Védőoltási Konferencián ő vehette át elsőként a Nyerges Gábor emlékplakettet, s ugyanezen évben a Népegészségügyért Tudományos Társaság NET emlékéremmel tüntette ki.

Munkájának színtere 50 éven át egyetlen intézet, az Országos Közegészségügyi Intézet volt, eredményeinek élvezője pedig az egész magyar lakosság lett.

Pályája nemzetközi magaslatokra ívelt akkor, amikor az még csak a legkiválóbbaknak adatott meg.

Munkatársai, tanítványai, tisztelői 2009-ben Tudományos Ülést szerveztek és felavatták emléktábláját az Országos Epidemiológiai Központban.

 

Dr. Melles Márta
főigazgató főorvos

Dr. Dömök István közleményei

 

Emléktábla

Az emléktáblán a bronz plakett Kubasova Tamara művésznő munkája.

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat