Chikungunya-láz
(Országos Epidemiológiai Központ. Chikungunya-láz. Epinfo 2006; 14: 189-191.)

A chikungunya-lázról szóló ismertető aktualitását az Indiai-óceán szigetein és Indiában jelenleg is zajló, több ezer embert érintő járvány adja. Az első bejelentések a Comoro-szigetekről érkeztek, ahol 2005 január és márciusa között mintegy 5000 emberre becsülték a fertőzöttek számát. Rēunion szigetén felállított szentinel surveillance segítségével 2005. március 5. és 2006. március 17. között 3115, chikungunya-vírus által okozott megbetege­dést regisztráltak, a matemati­kai modell alapján megbecsült esetek száma pedig eléri a
204 000-et.

2006. január elejétől kezdve más indiai-óceáni szigetállamokból is folyamato­san jelentettek megbetegedéseket: Mayotte 2833, Mauritius 6000 gyanús esetet, amelyből 1200 laboratóriumi vizsgálattal igazolt; a Seychelle- szigeteken pedig 8818 gyanús esetet tartottak nyilván. India több tartományában (Andhra Pradesh, Maharasthra és Orissa) is diagnosztizáltak chikungunya-láz eseteket sporadikus Dengue-láz esetekkel együtt. Több európai ország jelentett a térség­ből Európába be-, vagy visszautazó emberek között behur­colt megbetegedéseket: Franciaország (160), Németország (4), Svájc (12), ezen kívül Olaszországban és Norvégiában is észleltek importált eseteket.

A chikungunya-vírus egy pozitív, egyszálú RNS vírus, amely Togaviridae család Alfavírus nemzetségéhez tartozik. A chikungunya-láz 3-12 napos inkubációs idő után jelentkezik hirtelen kez­dődő, rekurráló lázmenettel, hidegrázással, fejfájással, hányással és hány­ingerrel. Az izületek főleg a végtagokon duzzadnak meg, és fájdalmassá vál­nak. Az izületi duzzanatot
1-10 napon belül maculopapulosus kiütések köve­tik, amelyek főleg a törzsre és a végtagokra lokalizálódnak. A kiütések 7-10 napon belül maguktól eltűnnek. Előfordulhatnak haemorrhagiás tünetek, conjunctivitis és enyhe photophobia is. A betegség oki terápiája még nem megoldott, a tünetek maguktól enyhülnek 3-5 napon belül. Felnőtteknél az izületi fájdalom hónapokig megmaradhat, gyermekeknél neurológiai tünetek léphetnek fel, amelyek jobbára benignus görcsök. Immunizálásra nincs lehetőség, a fertőzés lezajlását azonban élethosszig tartó immunitás követi. A betegség diagnózisa a specifikus IgM osztályba tartozó ellenyagok ELISA módszerrel történő kimutatásával állítható fel, differenciál-diagnózisként a Dengue-láz jöhet számításba.

A vírus endémiás Afrikában, Délkelet Ázsiában, Indiában és a Fülöp-szige­teken. Fő rezervoárként különböző majom fajok ismeretesek, de más fajok is érintettek lehetnek, köztük az ember. A vírus szúnyogok közvetí­tésével terjed, az emberről embere történő közvetlen terjedés nem lehetséges. A majmok között vektorként az Aedes furcifer, és az Aedes africanus játszik szerepet. Az emberről emberre terjedés vektoraként három szúnyog ismeretes: az Aedes albopictus, az Aedes aegypti és az Aedes polynesiensis. A Maldív-szigeteken az Aedes aegypti, a többi Indiai-óceáni-szigeten az Aedes albopictus a feltételezett terjesztő.

Az Aedes albopictus elterjedési területének középpontja Kelet-Ázsia (Indiától az Indonéz szigetvilágig; Kína délkeleti és Japán déli része), valamint Madagaszkár és az Indiai-óceán szigetei (Mayotte, Seychelle-szigetek, Maldív-szige­tek, Mauritius, Rēunion). 1985-től amikor az USA-ban (Texas) először kimutatták a fajt azonban több olyan területre is kiterjesztette élőhelyét, ahol addig ismeretlen volt. Napjainkban az USA legalább 20 államában, vala­mint Dél-Amerika és Afrika több országában is jelen van. Példányait Auszt­ráliában és Új-Zélandon is azonosították. Európában a faj valószínűleg előfordul Albániában (1979 óta), az 1990-es évek elején pedig behurcolták Olaszországba is. Az Aedes albopictus-t 1999-ben megtalálták Nyugat-Fran­ciaországban, 2000-ben Belgiumban, 2001-ben Montenegróban és 2003-ban Svájcban, ezért várható, hogy ez a csípő­szúnyog faj Európa több más országában is megjelenik.

A faj terjedési képességét növeli, hogy a lárvatenyésző helyeket tekintve igény­telen, valamint, hogy a tojásai jól tűrik a kiszáradást. Elterjedésében bizo­nyítottan nagy szerepet játszott a használt autógumik nemzetközi kereske­delme. A szabad ég alatt tárolt gumiköpenyben felgyülemlő esővíz megfelelő élőhely a lárvák számára, amelyek akár néhány nap alatt kifejlődhetnek. Az Aedes albopictus főleg a szabadban lelhető fel, és táplál­kozási szokására az jellemző, hogy elsősorban az embert támadja meg a kora reggeli és kora esti órákban, azonban több emlős- és madárfaj is potenciális gazdaállata.

Az Aedes aegypti minden bizonnyal afrikai eredetű, kozmopolita faj, amely az Egyenlítőtől északra és délre, a trópusi, szubtrópusi éghajlaton egyaránt elterjedt. Elterjedési határát mindkét irányban a leghidegebb hónap 10oC hő­mérsékletű izotermája jelenti. Az elterjedési terület peremén élő populációi azonban nyaranként megjelenhetnek ettől a vonaltól északra és délre (pl. az USA-ban a 40. szélességi körig), de a telet itt nem képesek átvészelni. Euró­pában 1945 előtt minden mediterrán országban és a nagyobb kikötővárosokban ismert volt, legalább alkalmi megjelenéssel. Azonban ebből a régióból sikere­sen kiszorították, és jelenleg nem ismert az itteni előfordulása.

Az Aedes albopictus-hoz hasonlóan, az Aedes aegypti a tenyészőhely megválasztásában igénytelen; bármilyen természetes vagy mesterséges vízgyülem alkalmas lehet a lárvák kifejlődéséhez. Tojásai akár több hónapos kiszáradást követően is életképesek maradnak. Az Aedes aegypti főleg a házak belsejében bújik meg napközben, és onnan támad az emberre.

Az Aedes polynesiensis a Polinéz szigetvilág faunájához tartozik, gyakorlati jelentősége az Indiai-óceáni szigetvilágban zajló járványban nincs.

A megelőzésben fontos szerepet játszik a felvilágosítás, és mivel specifikus védekezés nincs, az aspecifikus védekezés a szúnyogcsípés meg­előzésére koncentrál. Javasolt a testfelületen a szúnyogriasztók használata, hosszú, a testfelületből minél nagyobb részt takaró ruhák viselése, éjszaka szúnyog­háló alkalmazása. Az endémiás területeken ajánlott a házakat rovar­irtó sze­rekkel kezelni, illetve a szabadban álló, vízzel teli edényeket folyama­tosan üríteni és fertőtleníteni. (Terhes nők, immunszupprimált vagy kró­nikus beteg­ségben szenvedők endémiás területre utazásuk előtt a nemzetközi oltó­helyektől megfelelő információt kaphatnak a megelőzési lehetőségekről.) Három hónapnál fiatalabb csecsemők számára a testfelületen alkalmazott szúnyogriasztók kontraindikáltak, helyettük rovarirtó szerekkel kezelt szúnyog­háló alkalmazása javasolt.

A tájékoztatást adta:    dr. Dudás Mária szakgyakornok,  OEK Járványügyi osztály
                                           Zöldi Viktor biológus,  OEK Dezinszekciós és deratizációs osztály

Szerkesztőségi megjegyzés: Mivel Magyarországon a vektorként szerepet játszó szúnyogok egyik faja sem őshonos, és az esetlegesen behurcolt fertő­zött szúnyogok által történő transzmisszió kockázata csekély, hazánkban az endémiás területről behurcolt megbetegedéseknek van közegészségügyi jelentősége. Mivel Mauritius, a Seychelle- és a Maldív-szigetek hazánkban is közkedvelt üdülőhelyeknek számítanak, a háziorvosoknak és az ÁNTSZ szakembereinek fel kell készülniük arra, hogy megfelelő felvilágosítást adjanak az odautazók­nak. A háziorvosoknak, belgyógyász, ortopéd, infek­tológus szakembereknek pedig hasonló tünetekkel érkező beteg esetén gondolniuk kell az anamnézis felvételt követően (utazás fertőzött területen)
a chikungunya-láz lehetősé­gére.

Forrás:   www.ecdc.eu.int; www.eurosurveillance.org; www.who.int/csr/don;
                 www.cdc.gov/mmwr  
                James Chin (ed) (2000) Control of Communicable Diseases Manual     
                American Public Health Assosiation Washington USA