Dr. Milch Hedda (1926 - 2015)

 

1926-ban született Budapesten.

1950-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerzett orvosi diplomát.

1949. november 1-jén lépett be az OKI-ba, ahol kezdetben akadémiai ösztöndíjas, majd 1951-1959 között tudományos munkatárs volt. 1959-1978 között a laboratórium, majd 1978-tól 1997. december 31-ig, nyugállományba vonulásáig a Mikrobiológiai-járványügyi főosztály keretében már önálló Fágosztály vezetője volt. Az osztály vezetése mellett 1986-1992 között a főosztályvezető-helyettesi, 1992-1997 között pedig a főosztályvezetői munkakört is betöltötte. Nyugdíjba vonulását követően 1998. január 1.- 2004. június 30. között szaktanácsadó főorvosként segítette az osztály munkáját.

1953-ban orvosi laboratóriumi szakvizsgát, 1959-ben mikrobiológiai szakorvosi képesítést szerezett. 1968-ban A bakteriofág-kutatás járványügyi jelentősége címen írt disszertációjával az orvostudományok kandidátusa, 1992-ben pedig Az Escherichia coli genotípusos és fenotípusos jellemzése és a tulajdonságok klinikai-epidemiológiai jelentősége címen készített disszertációjával az orvostudományok doktora címet nyerte el.

Kezdetben - Eörsi Mária irányításával - a Salmonella Typhi okozta hastífusz terjedése ellen korszerű laboratóriumi módszerek bevezetésével és fejlesztésével foglalkozott, mivel Magyarországon a háború után több 10.000 megbetegedés következtében számos, egészséges baktériumürítő maradt, aki fertőző forrásként a hastífuszt a háború utáni években tovább terjesztette.

A laboratórium bekerült a világ számos országában működő hálózatba. A Nemzetközi Referencia Központ elvárásainak eleget téve kialakult a hazai Enterális Fág-tipizáló Referencia Központ, amely a járványügyi követelményeknek megfelelően továbbfejlesztett módszerekkel a mai napig is működik. A tipizálási módszereket részben nemzetközi, részben az általuk kidolgozott tipizáló módszerekkel egészítették ki mindazokra a Salmonella törzsekre, amelyeknek járványügyi szempontból máig is jelentőségük van.

G. László Verával már 1960-ban bevezették a S. Paratyphi-B és S. Typhi-murium tipizálását. Mindezen módszerek, amellett hogy sikeres gyakorlati felhasználását jelentették, elméleti kutatásra is alkalmat adtak. Az 50-es évek súlyos kórházi járványait okozó Staphylococcus aureus és Echerichia coli tipizálásával igyekeztek hozzájárulni a fertőzések járványügyi összefüggéseinek felderítésével a járványok visszaszorításához. A Nemzetközi Referencia Központtal (Colindale, Egyesült Királyság) való együttműködés tette lehetővé a S. aureus tipizálást, majd a hazai Staphylococcus Fágtipizálási Referencia Központ kialakítását. Az E. coli tipizálását izolált fágokkal dolgozták ki, amelyet nemzetközi elismerésként több külföldi laboratórium is bevezetett.

Az általuk izolált specifikus Klebsiella fágokkal bizonyították a kórokozó súlyos kórházi járványokat okozó szerepét. Lengyel kutatókkal együttműködésben nemzetközi tipizálási módszert dolgoztak ki.

Szakmai fejlődésük szempontjából jelentős volt az 1958-ban a Wernigerode-ben (NDK) rendezett Szimpóziumon való részvétele, amely jelentős tudományos kapcsolatok kialakítását tette lehetővé, de Helmut Rische professzor segítségével azt is igazolta, hogy a hazai módszereket csak a különböző országok azonos feladatokat és kutatásokat végző laboratóriumainak megismerése alapján lehet fejleszteni.

Mindezek a tipizálási vizsgálatok nagyszámú baktériumfajhoz tartozó izolátum tipizálását és a tipizáláshoz szükséges fágkészítmények fenntartását igényelték, ezért hozzákezdtek a decentrumok kialakításához azokban a KÖJÁL-okban, ahol a személyi és tárgyi feltételek kedvezőek voltak. Először Hajdú-Bihar, később Baranya, Csongrád, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Somogy és Vas Megyei KÖJÁL-ban létesült fáglaboratórium. A hálózat fágké-szítményekkel való ellátása, a személyzet szakmai képzése és rendszeres ellenőrzése sok munkát jelentett, de így lehetőséget kaptak az új, korszerűbb módszerek kidolgozására. Az átadott módszerekkel a KÖJÁL-ok, majd később az ÁNTSZ megyei intézeteinek laboratóriumai éveken keresztül dolgoztak. Sajnos a későbbiekben ezeket a fáglaboratóriumokat felszámolták, és a járványügyi tipizálási munkák teljes egészében az OEK Fágtipizálási és molekuláris epidemiológiai osztályára hárultak.

A hazai Egyetemi Mikrobiológiai Intézetekkel és a KÖJÁL/ÁNTSZ hálózat laboratóriumaival való együttműködés mellett kiemelkedő volt az állategészségügyi laboratóriumokkal (az MTA Állatorvosi Kutató Intézetében Nagy Béla akadémikus, illetve az akkori Élelmiszer-vizsgáló Intézetben Kovács Sándor által vezetett kutatócsoportokkal) kialakult sikeres kapcsolat, az eredményes kutató és gyakorlati jelentőségű munka.

Az 1960-as éveket követően a baktériumok genetikai kutatásainak eredményei elengedhetetlenné tették az új genetikai alapú módszerek megismerését és alkalmazását. A Szegedi Genetikai Kutató Intézet kialakítása nyomán a Szegedi Egyetem Mikrobiológiai Intézete Alföldi Lajos vezetésével 1963-ban szervezett továbbképzésben való részvételük volt első lépésük a baktériumgenetikai módszerek gyakorlati, járványügyi felhasználása felé. A különböző hazai járványt okozó enterális és nosocomialis baktériumokból bevezették az antibiotikum rezisztencia plazmidok kimutatását. Bizonyították a fágtípus változások mechanizmusát.

1965-ben Max Planck ösztöndíjjal részt vett Kölnben a Starlinger professzor által vezetett baktérium genetikai tanfolyamon, ahol a klasszikus baktérium genetikai módszereket (konjugáció, transzdukáció, transzformáció, lizogén konverzió) sajátította el. Kölnből hazatérve Bakács Tibor főigazgató támogatásával itthon is sikerült genetikai tanfolyamokat szerveznie, amely több hónapon keresztül az intézeti referálók programját adta.

Részben külföldi meghívások, részben hazai pályázatok útján megismerte a Pasteur Intézet (Párizs) és a Colindale (London), majd Koppenhága, Bergen, Maebashi (Japán), Atlanta (USA) és Moszkva baktériumgenetikai laboratóriumait, melyek megerősítették a molekuláris módszerek bevezetésének szükségességét.

Szakmai tevékenységét elismerve 1971-ben az Érdemes Orvos 1982-ben a Kiváló Orvos és 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt állami kitüntetéseket vehette át. A Magyar Higiénikusok Társasága 1978-ban Fodor József Emlékérem, illetve a Magyar Mikrobiológiai Társaság 1992-ben Manninger Rezső Emlékérem, az OEK Tudományos Tanácsadó Testülete pedig 2003-ben a Takátsy-díj adományozásával tisztelgett munkássága előtt.

Rendkívül gazdag irodalomjegyzéke, amely (50%-ban idegen nyelven megjelent) 21 könyvfejezetet és 138 tudományos publikációt sorol fel.

A Járványügyi-mikrobiológiai főosztály vezetőjeként pedig az általa irányított hét osztály vezetőjével egymás munkáját értékelő, jó együttműködést alakított ki.

Munkája során mindig hitt abban, hogy tevékenységükre szükség van. Ebben a hitben az Intézet említett vezetői, munkatársai és férje, Madár János segítették.

Súlyos betegségben, 2015-ben hunyt el.

Pászti Judit és Erdős Gyula
(Milch Heddának a 2004. évi OEK Évkönyvben leírt gondolatai alapján)

 

Dr. Milch Hedda közleményei

 

 

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat