Dr. Solt Katalin (1922 - 2014)

 

1922. augusztus 17-én Komáromban született. Szülei még gyermekkorában meghaltak, ezért, gyámként falusi orvos nagybátyja tartotta el.

1940-ben tett érettségijét követően, 2 éves ápolónői tanfolyam végzése után 1946-ig kórházi gyermekosztályon dolgozott.*

1945 őszén iratkozott be a Pázmány Péter Egyetem Orvosi Karára, ahol tanulmányai alatt lakás és ellátás fejében kezdetben éjszakás nővérként, később egészségügyi kisegítőként ún. kórházban lakó orvostanhallgatóként alkalmazták. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1951-ben kapott általános orvosi diplomát. 1951-1954 között a BM Korvin Ottó Kórház II. Belgyógyászati osztályának orvos-századosa volt.

1954-1958 között a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottságának megbízásából a Szecsenov I.Orvosi Főiskola (Moszkva) Higiénés Fakultás Járványtani Tanszékének külföldi aspiránsa volt.

A hepatitis epidemica (Botkin-betegség) járványtani sajátosságai nagyvárosi körülmények között. Oszobennosztyi epidemiologii epidemicseszkovo gepatita (boleznyi Botkina) v uszlovijah bolsovo goroda címen készített disszertációjával 1958-ban az orvostudomány kandidátusa lett.

1958. május 12-én lépett be az OKI Járványügyi osztályára, 1975-től 1981. június 30-ig, nyugdíjazásáig osztályvezetője volt. Ezt követően, 1982-1996 között a Budapest Fővárosi KÖJÁL, illetve később az ÁNTSZ Budapest Fővárosi Intézete Kórházhigiénés osztályán dolgozott.

Tudományos munkájának kezdetekor, disszertációja témájának folytatásaként a magyarországi fertőző májgyulladások járványtani sajátosságainak elemzésével, ezen belül kiemel­ten a hazai művese-osztályokon fellépett hepatitis járványokkal foglalkozott. Az 1970-es években közreműködésével tárták fel az eltérő etiológiájú hepatitisek, illetve az idegrendszeri fertőző betegségek hazai epidemiológiai sajátosságait.

Az 1960-ban Magyarországon első alkalommal felbukkant, foglalkozási eredetű fertőzésként jelentkező ornithosis járványtani sajátosságainak és az ellene való védekezésnek módszereit kidolgozó team vezetője volt, amely több jogszabály kiadását alapozta meg.

A pertussis elleni védőoltások hatékonyságának epidemiológiai elemzését követően közreműködött az oltási sémák javítása érdekében készített intézeti javaslatok kidolgozásában.

Az ún. karantén betegségek közül 1963-ban a himlő, 1970-ben pedig a kolera járványtani kérdései és a két betegség elleni védekezés lehetőségeivel  foglalkozott.

1967-1969 között, a Himlő Szakértő Bizottság tagjaival együttműködésben kidolgozta a himlő behurcolás esetén szükséges később jogszabályilag is rögzített teendők alapjait, amit az 1972. évi jugoszláviai himlőjárvány idején is sikeresen alkalmaztak.

1970-ben a kolerának Európába történt behurcolása után alakult munkacsoport vezetőjeként a kolerával kapcsolatos járványügyi intézkedésekkel foglalkozott, a kolera gyanús esetek kivizsgálásában is részt vett.

1972 tavaszán a himlő-gyanús esetek kivizsgálása miatt szükséges helyszíni vizsgálatok túlnyomó többségében a Bizottság epidemiológus tagjaként végezte munkáját.

Feladatai közé tartozott az ország járványügyi helyzetéről szóló heti és havi jelentések készítése.

Munkakörének jelentős része a KÖJÁL-ok éves jelentései egyes fejezeteinek értékelése, valamint járványügyi munkájuk helyszíni szakmai ellenőrzése volt, ezen látogatásokat szakmai konzultációként is felhasználta.

Tevékenységét az OKI főigazgató-helyettes főorvosa, Prof. Dr. Rudnai Ottó a következőképpen értékelte: A járványtan és a járványügy területén a legképzettebb hazai szakemberek egyike. A járványügyi munkában teljes jártasságra tett szert. Jól ismeri a területet, annak eredményeit és hiányosságait, utóbbiak kiküszöbölésére mindig igyekszik segítséget adni. Az osztály belső munkájának minden részével behatóan foglalkozott és azzal teljesen tisztában van. Rutin munkáját a részletekbe menő pontosság jellemzi, amelyet teljes odaadással, nagy lelkiismeretességgel végez, fegyelmezettsége és pontossága példamutató. Munkatársaihoz való kapcsolata igen jó, mindig segítőkész, megértő munkatárs. Alkalmasnak tartom arra, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet Járványügyi osztályának osztályvezetői feladatkörét ellássa.

Tudományos tevékenységét 16 könyvfejezet és 71 közlemény reprezentálja.

Szakmai felkészültségét és irodalmi munkásságát jelentős mértékben segítette, hogy a már régebbi igen magas fokú orosz nyelvtudása mellett angol nyelvtudását is folyamatosan fejlesztette, vitaképes előadásokat tartott. Megértette magát németül, szlovákul, csehül is. Nyelvtudása az irodalom rendszeres figyelemmel kísérésének megkönnyítésén kívül nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tanulmányútjai igen eredményesek voltak, aktívan vehetett részt a nemzetközi járványügyi tanácskozásokon.

Jelentős volt oktatói tevékenysége is. A Higiénikus Orvosképző Tanfolyamon kívül a Fodor József Egészségügyi Szakiskola közegészségügyi-járványügyi ellenőri tagozatának járványtan előadója és vizsgáztatója volt. Az egyéni résztvevő orvosok járványügyi továbbképzésében is jelentős szerepet vállalt. Előadásaira gondosan készült, azok világosak, élvezetesek voltak, hallgatói nagyon szerették.

Szakmai tevékenységét 1965-ben Érdemes orvos címmel, 1975-ben a Munka Érdemrend Ezüst Fokozatával ismerték el.

1959-től tagja volt az ETT Járványügyi-Mikrobiológiai-Szérum és Vakcina Bizottságának, valamint a MTA Mikrobiológiai Bizottságának. A MTA és Egészségügyi Minisztérium Bizottságának egyesítése óta pedig az MTA-EüM Mikrobiológiai, Járványügyi és Oltóanyag Bizottságának, amelynek titkári teendőit 1970-től éveken keresztül ellátta. 1965-től az EüM Himlő Szakértői Bizottságának tagja volt.

Emberi magatartását elsősorban a becsületesség és a szorgalom jellemezte. Mindenkor készségesen segített munkatársainak nemcsak hivatalos, hanem gyakran magánügyeiben is.

Egész életében igazán csak egy dolog érdekelte, az értelmes és hasznos munka, amellyel a fertőző betegségeket meg lehet előzni, illetve előfordulásukat csökkenteni. Pályafutásának kezdetén a legkülönfélébb infekciók még sokkal nagyobb számban fordultak elő, mint 50-60 évvel később, amikor munkáját abbahagyta. Ebben az eredményben Solt Katalinnak is elévülhetetlen érdemei vannak.

Ezért a hazai járványtan területén Petrilla Aladár és Rudnai Ottó nyomdokaiba lépve jogosan foglalja el helyét az OKI Nagyjai között.

Dr. Straub Ilona és Dr. Csohán Ágnes

*Életének ezen időszakáról a Mozgó Világ 2014. augusztusi számában Egy ápolónő háborús hétköznapjai címmel jelent meg interjú Dr. Kende Éva , Dr. Böröcz Karolina közreműködésével

 

Dr. Solt Katalin közleményei

 

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat