Dr. Molnár Erzsébet (1921-2014)

  

 

1921-ben, Izsákon (Bács-Kiskun megye) született, orvos családban. 1939-ben érettségizett Budapesten a Veres Pálné Gimnáziumban. 1939-1940 között a budapesti Notre Dame de Sion Iskolában nyelvtanulásra, illetve a gyors- és gépírás elsajátítására iratkozott be. 1945-ben felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára, de általános orvosi diplomát 1950-ben már a Budapesti Orvostudományi Egyetemen kapott.

1950. szeptember 1-én lépett be első és utolsó munkahelyére, az (akkor dr. Farkas Elek által vezetett) OKI kezdetben Víruskutató, később Virológiai osztályára, ahol tudományos munkatárs/főmunkatárs, illetve főorvosi munkakörben nyugdíjba vonulásáig, 1982. december 31-ig dolgozott. 1983-2000 között szaktanácsadóként segítette a Virológiai főosztály munkáját.

1960-ban A kullancsencephalitis vírus egyik magyarországi törzsével végzett tanulmányok címen irt disszertációjával az orvostudományok kandidátusa, 1979-ben pedig A kullancsencephalitis és egyéb arbovírusok előfordulása és közegészségügyi jelentősége Magyarországon címen készített disszertá-ciójával akadémiai doktori címet kapott-

1992-ben orvosi laboratóriumi vizsgálatokból szakorvosi képesítést szerzett.

Belépésével szinte egy időben alakult meg az osztály kullancsencephalitis vírus kutatócsoportja, amelynek tagjaként kezdte meg később egész tudományos pályafutását meghatározó munkáját.

Az arbovírusok kutatását az 19501952-es években a meningoencephalitiseknek Tatabányán és környékén észlelt halmozódása indította el.

Dr. Fornosi Ferenc (Vírusoltóanyag-ellenőrző osztály) és Dr. Sztankayné dr. Gulyás Magda (Parazitológiai osztály) együttműködésével 2 vírustörzs kullancsokból (Ixodes ricinus) történt izolálásával, részint betegek vérmintáiból egy ismert kullancsencephalitis törzs elleni neutralizáló ellenanyagok jelenlétének kimutatása révén derítette fel a kullancsencephalitis vírus jelenlétét. Később a kullancsencephalitis patomechanizmusát hazai vírustörzsekkel egerekben vizsgálták és különböző sejtkultúrákban adaptálási kísérleteket végeztek. Megállapították a csirkeembrió sejtkultúrához adaptált törzsek egérpatogenitását.

Az 1960-as évek közepétől a Szlovák Tudományos Akadémia Virológiai Intézetében működő WHO Arbovírus Kollaboratív Központtal és az Erdészeti Kutató Intézettel együttműködve kezdték meg a különböző arbovírusok hazai elterjedtségére és emberi kórokozó szerepére vonatkozó vizsgálatokat. Az ország különböző területeiről, erdőgazdaságaiból begyűjtött kullancsokból, szúnyogokból, kisemlősök véréből vírusizolálási kísérleteket végeztek, illetve kisemlősök, szarvasmarhák és emberek vérmintáinak ellenanyagtartalmát vizsgálták különböző arbovírusokkal szemben. Megállapították, hogy a kullancsencephalitis víruson kívül hazánkban a Tahyna, Uukuniemi, Sindbis, West Nile, Tetnang és Calovo vírus is jelen van, melyek elleni ellenanyagok az emberi vérekből is kimutathatók, azonban emberi megbetegedésben kórokozó szerepük nem nyert igazolást. Ugyanígy Veszprém megyében 1972-ben kisemlősökből izolálásra került a Krími-Congo haemorrhagiás láz vírusa is és emberi savókban kimutatták a vele szemben képződött ellenanyagokat, ennek ellenére etiológiai szerepét emberi megbetegedésekben nem sikerült igazolni.

Kullancsencephalitis-gyanús betegekben 1960-tól kezdve már dr. Kubászova Tamara és dr. Ferenczi Emőke közreműködésével végzett ellenanyag vizsgálatokat, a kezdeti években vírus-neutralizációs és komplementkötési, majd később haemagglutináció gátlási és immunfluoreszcens próbákkal. A kullancsencephalitis vírus etiológiáját átlagosan az encephalitis esetek 20 %-ában, a meningitis serosa esetek 10 %-ában tudták bizonyítani.

Később a poliovírus vizsgálatokba is bekapcsolódott. Enders, Weller és Robbins 1949. évi Nobel-díjas munkája segítségével humán embrionális szövetkultúrákban dr. Fornosi Ferenc közreműkö-désével 1954-ben 9, 1955-ben pedig már 34 poliovírus-törzset sikerült izolálni.

Az ország legnagyobb, 1957. évi poliomyelitis járványa alatti viszonylag kisszámú vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy a járványért a poliovírus 1. típusa volt felelős, csakúgy, mint a Salk-vakcinával történő oltások ellenére kifejlődő 1.830 esettel járó 1959. évi járványért. Ez utóbbit már az esetek egyharmadával végzett enterovírus vizsgálatok alapján dr. Dömök Istvánnal közösen jellemezték. A két említett poliomyelitis járvány közötti évben alakult ki az országos méretű Bornholm járvány, és 2 újszülött osztályon előforduló magas halálozási aránnyal járó meningo-encephalomyocarditis járvány, melyeket a coxackievírus B3 típusa okozott. Dr. Rudnai Ottó (Járványügyi osztály) bevonásával egyértelművé vált, hogy az 1958. évi kedvező poliomyelitis helyzetet a coxsackie B3 törzsek interferáló hatása és nem a Salk vakcinával történt oltások eredményezték.

Tudományos tevékenységét 15 könyv és könyvfejezet, továbbá 50 (ezek közül 20 idegen, döntően angol nyelvű) közleménye reprezentálja. A Medicina Kiadó Aesculap-sorozatában megjelent, közel 100 oldalas A kullancsencephalitis címen írt monográfiájában közölt ismeretanyaga az ezen a szakterületen foglalkozók számára napjainkban is nélkülözhetetlen.

Szakmai életútját 1983-ban állami kitüntetéssel a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával honorálták.

A Magyar Mikrobiológiai Társaság alapító tagjának áldozatos és több évtizedes munkájának elismeréseként 1993-ban a Manninger Rezső Emlékérmet adományozta.

Angol, német és orosz nyelvtudása nemcsak széles körű külföldi együttműködéseit (különféle személyekkel és intézményekkel) könnyítette meg, de lehetővé tette több országban (Szlovákiában, Dániában, Cseh- és Finnországban, illetve az Egyesült Királyságban) folytatott tanulmányútjait is.

Személyes kapcsolatunk 1979-ben, az OKI-ba történő belépésemet követően kezdődött. Önzetlen, segítőkész embert ismertem meg benne, aki minden élethelyzetben lázadozás nélkül tudomásul veszi a realitásokat. Hatalmas szakmai tapasztalatát, ismereteit boldogan osztotta meg munkatársaival. Nála kevésbé tapasztalt kollégáinak kísérleteik tervezetének megbeszélésekor felvetődött kérdésekre vagy azonnal tudott válaszolni, vagy még jobban utánanézett és nagyon gyorsan megadta a megfelelő választ. Ugyanakkor szükség esetén az ügyeket előrevivő alantas munkát is zokszó nélkül elvégezte. Ennek bizonyítéka, hogy az 1988/1989-es években lezajlott kanyarójárvány idején, amikor tömegestül jött az osztályra a különböző vírusvizsgálatra beküldött minta, beállt azok kicsomagolásába. Már közel 70 éves volt, amikor tanítási célból saját kezűleg végzett egérboncolást.

Életművéhez tartozik az a számos kullancsencephalitis és egyéb vírustörzs, melyet a mintegy 20 évig tartó arbovírus góckutatás során izolált. Az OEK Általános vírusdiagnosztikai osztálya ezeket, a saját laboratóriumában készített törzseket és immunsavókat mind a mai napig használja, illetve az általa Magyarországon izolált első kullancsencephalitis vírustörzset (KEM1) az akkreditált vizsgálatokban is alkalmazza.

Életútját a nagy tudással párosult szerénység jellemezte. Személyisége már fiatalon is bölcsességet és finom humorérzéket sugárzott. Kitűnően egyeztette össze a családjával való törődés és a hivatásnak élés néha igen nehéz problematikáját, melyben természetesen édesanyja és testvérei segítették. Már orvostanhallgató korában elköteleződött a mikrobiológiával, szigorló orvosként 1947-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Bakteriológiai Intézetében dolgozott. Későbbi férjével, dr. Sinkovics Józseffel is itt ismerkedett meg, akivel annak Amerikába történő távozásáig (1956) sokat dolgozott együtt. Iker gyerekeiknek (Eszter és Géza) 1955-ben adott életet.

A mikrobiológia mellett hivatásból, ügyszeretetből végig kitartott.

 

                                                                                          Dr. Ferenczi Emőke főorvos
Általános vírusdiagnosztikai osztály

 

Dr. Molnár Erzsébet közleményei

 

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat