Dr. Lőrincz Ferenc

Dr. Lőrincz Ferenc (1898-1986)

 Bálványosváralján (a történelmi Szolnok-Doboka vármegyében), 1898. október 15-én született. Orvosi tanulmányait frontszolgálati kötelezettségének teljesítését követően a Kolozsvári Egyetemen 1919-ben kezdte meg, majd a Ferencz József Tudományegyetemen (Szeged) folytatta, ahol 1924-ben szerzett általános orvosi oklevelet. Pályafutását az egyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézetében kezdte, majd a Pathológiai Kórbonctani Intézet tanársegédje lett, ahol jelentős kórszövettani gyakorlatot és 1926-ban törvényszéki orvosi szakképesítést szerzett.

 1927-ben Johan Béla, az OKI alapító igazgatója előtanulmányaira figyelemmel a rák korai diagnózisának felállítása, majd a mielőbbi műtét elvégzése érdekében szükséges kórszövettani vizsgálatok, illetve a később tervezett Magyar Rádiumgyógyító Intézet irányítójaként meghívta az akkor újonnan létesített Pathohistológiai és parazitológiai osztály vezetőjének. Feladatainak ellátását jelentős mértékben segítette Kotlán Sándor, akinek parazitológiai előadásait az Állatorvosi Főiskolán szorgalmasan hallgatta, és akitől nemcsak a szakma alapjait sajátította el, hanem személyes ösztönzést is kapott véglegesnek hitt parazitológiai munkásságának megkezdéséhez. 1930-ra azonban tisztázódott, hogy a kórszövettani aktivitás törést szenvedett, nem lesz az osztályon sem rákkutató csoport, sem később önálló kórszövettani osztály, illetve intézet. Ennek megfelelően a kórszövettani vizsgálatokat befejezték, és az osztály neve parazitológiaira rövidült.

 1929/1930-ban (közel egy évig) Londonban (School of Hygiene and Tropical Medicine) állami ösztöndíjasként, 1936-ban pedig Olaszországban és Albániában a Népszövetség Egészségügyi Szervezetének küldötteként a malária-kérdést tanulmányozta.

 1931-ben az Országos Közegészségügyi Egyesület Tudományos szakosztályaként létesült Magyar Higiénikusok Társasága megalapításában, később pedig működésében játszott kiemelkedő szerepet. 1933-1936. között a Népegészségügy folyóirat szerkesztője volt.

 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Kara a parazitológia egyetemi magántanárává habilitálta, és ezzel egyidejűleg laboratóriumi szakorvosi képesítést szerzett.

 1936-ban nyilvános rendkívüli egyetemi tanárként meghívták a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Közegészségtani és Kórtani Intézetének a vezetésére. 1940. őszén, az első bécsi döntés után a Ferencz József Tudományegyetem visszatért Kolozsvárra, ahol az Orvosi Kar (időközben a Kórtantól különvált) Közegészségtani Intézetének vezetését vette át. Ezzel párhuzamosan a prodékáni teendőket is ellátta.

 1938-1942. között a Népszövetség Egészségügyi Szervezetének Malária Bizott­ságában Magyarország képviselője.

1943-ban Johan Béla főigazgató társadalom-egészségügyi és szociálhigiénés érdeklődését ismerve az akkor létesített Egészségvédelmi csoport vezetőjeként, igazgatói ranggal, visszahívja az OKI-ba.

 A háború miatt, 1944-ben a Balatonlellére kitelepített csoport munkáját a helyszínen irányította. A világháborút követően részt vett az intézet újjáépítésben, de sajnos később munkája elé amelyet politikamentesen kívánt folytatni az OKI legfelsőbb vezetése egyre több nehézséget gördített, ezért 1946-ban (kölcsönös megegyezéssel) az intézetből kilépett.

 1946-tól az Országos Kémiai Intézet tudományos tanácsadója, majd kísérletügyi főigazgatója. 1950-1959. között az Országos Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet (OMIKI), majd az ebből alakult Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet húsipari osztályát vezette. 1959-től az akkor létesített Országos Húsipari Kutatóintézet alapító igazgatója. Ezt a beosztását 1970-ig, nyugalomba vonulásáig betöltötte. Az 1975-ben létesített "Húsipar" című folyóirat alapító szerkesztője és egész életében szerkesztő bizottsági tagja volt.

 A Magyar Parazitológusok Társasága 1964. évi megalakulásakor az elnökség tagjává, 1967-1972. között elnökévé, 1972-1986. között pedig tiszteletbeli elnökévé választották. Közreműködött a társaság folyóirata, a "Parasitologia Hungarica" 1968-ban történt megalapításában, amelynek szerkesztő bizottsági tagságát szintén haláláig megőrizte.

 A Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkásságáért részére korábbi tevékenysége elismeréseként 1952-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot, 1956-ban pedig "Az élelmiszerek minősítése, különös tekintettel az egészségügyi és mikrobiológiai szempontokra" címmel írt disszertációjáért az orvostudományok doktora címet adományozta.

 1980-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemtől díszdoktori címet kapott.

 A Budapesti Királyi Orvos-egyesület által kiírt pályázatokon 1935-ben humán parazitológiai tárgykörben "Balassa János", 1939-ben pedig a malária kérdéskörben "Mészáros Károly" Jutalomdíjban részesült. 1965-ben a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület "Sigmond Elek Emlékéremmel" tüntette ki. A Magyar Parazitológusok Társasága 1974-ben, az akkor alapított "MPT-Emlékérem" első kitüntetettjeként ismerte el a Társaság érdekében végzett tevékenységét. 1978-ban elnyerte a Munka Érdemrend arany fokozatát.

 Élete 1986. május 15-én ért véget.

 A személyéről írt méltatások szerint tudományos munkásságát 171 könyv/könyvfejezet és közlemény reprezentálja, ebből 16 könyv/könyvfejezet, illetve folyóiratban megjelent 56 közlemény fűződik közvetlenül az OKI-ban végzett tevékenységéhez.

 Jelen összeállítás Lőrincz Ferenc professzornak kizárólag az Országos Közegészségügyi Intézetben 1927-1936. között, a humán parazitológia és az orvosi entomológia, illetve 1942-1946. között az egészségvédelem területén végzett tevékenységéről ad áttekintést, és ehhez kapcsolódó irodalmi munkásságát tünteti fel, de felsorolja élete későbbi időszakában ugyancsak a humán parazitológia témakörében megjelentett (az MPT tiszteletbeli elnöke, prof. dr. Kassai Tibor által összegyűjtött) közleményeit.

1927-1936 (Humán parazitológia/Orvosi entomológia)

Az 1927. július 1-jén megalakult osztály, nevének megfelelően közel egy évig kizárólag a különböző kórházakból beküldött műtéti anyagok kórszövettani vizsgálatával foglalkozott. Később azonban tevékenységük egyre növekvő mértékben már parazitológiai jellegű volt.

  • Humán parazitológia

Az osztály munkáját az első években a tájékozódás jellemezte. Fel kel1ett deríteni, hogy az országban milyen emberi paraziták fordulnak elő azokon kívül, amelyeknek jelenléte főleg klinikai észlelések révén már addig is ismert volt.

1928. őszén megkezdett munkája során a hazai parazitológiai (először a helmintológiai, majd a protozoológiai) fertőzöttségi helyzet felmérését kezdeményezte annak érdekében, hogy kor, nem, területi megoszlás stb. szerint milyen paraziták és milyen eloszlásban fordulnak elő.

Részint tervszerű szűrővizsgálatokkal, részint a diagnosztikai célból beküldött mintegy 13.000 anyag vizsgálata révén az 1930-as évek közepére már tiszta képet kaptak az egysejtűek és férgek hazai előfordulási arányáról, ami később fontos epidemiológiai következtetések levonását tette lehetővé.

Legmeglepőbb volt a maláriát okozó plazmódiumok nagyfokú elterjedtsége, de meglepetésként hatott egyes protozoon-fajok (pl. Entamoeba histolytica) és egyes férgek (Hymenolepis nana) hazai előfordulása is. Feltűnő volt a bányászaszályt előidéző bányaféreg, (Ancylostoma duodenale) nagyarányú (75%-os) előfordulása Brennbergbányán. E parazita-fertőzöttség országos eradikációs terveinek kidolgozásában még aktív szerepet vállal, amelyet azonban már 1936-tól utódja, Makara György fejezett be.

1934-től megkezdték az iskolás gyermekek parazitás fertőzöttségének felmérését.

  • Orvosi entomológia

Ennek keretében két rovarfajnak, a házi legyeknek az enterális fertőzések terjesztésében, illetve a malária közvetítésében részt vevő Anopheles szúnyogfa­jok jelentőségének vizsgálatát állította az osztály érdeklődésének középpontjába.

(1) Házi legyek

1934-től a Népszövetség anyagi támogatásával az enterális fertőző megbe­tegedések (elsősorban a hastífusz) és a különféle légyfajok epidemiológiai kapcsolatával összefüggő, jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó, részben zoológiai, részben járványtani szempontból új felismeréshez vezető kutatásokat irányította. Ez szorosan kapcsolódott az OKI számos osztálya közreműködésével folyó, Johan Béla által koordinált, hastífusz elleni küzdelemhez. 1935-ben, a Népszövetség Egészségügyi Osztályának meghívására Londonban beszámolt a házi legyek biológiai sajátosságaira vonatkozó kutatások eredményeiről, amelyet a Népszövetség illetékes bizottsága nemzetközi munkatervként fogadott el.

(2) Maláriaszúnyogok

1934-ben indította el a magyarországi maláriaszúnyogok elterjedésére és a malária előidézésében betöltött szerepének tisztázására irányuló kutatásokat. Ezen belül a hazai Anopheles-fajok előfordulási arányának meghatározása, az Anopheles maculipennis varietások szerepének vizsgálata a malária terjesztésében, illetve a malária esetek jelentkezése és a szúnyogok sűrűsége közötti viszony tisztázására vonatkozó kutatások 1936-ban történő megindulása nevétől elválaszthatatlan, de ebben Mihályi Ferenc osztályra való felvételének is döntő jelentősége volt.

1942-1946 (Egészségvédelem)

Az intézetnek megalakulása óta egyik legfontosabb törekvése volt a falusi lakosság egészségi állapotának javítása, egészségügyi elmaradottságának felszámolása. Johan Bélának "Kerbolt László: A beteg falu. A magyar falu szociális és közegészségügyi rajza" című, az OKI által 1934-ben kiadott könyve előszavában erre vonatkozó hitvallása a következő volt: "A M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet megalapítása óta munkásságának igen nagy részét arra szentelte, hogy a hatóságok és a társadalom figyelmét felhívja a magyar falu egészségügyi elhanyagoltságára és keresse a módját, miképpen lehetne a betegséget megelőző közegészségügyi munka vívmányait és áldásait a falvakba kisugároztatni." Az elért jelentős eredmények "Johan Béla: Gyógyul a magyar falu" című, 1939-ben megírt kiadványban kiválóan nyomon követhetők.

Az egészségvédelmi feladatokat szervezeti formában 1928-tól az Általános egészségvédelmi osztály (anya- és csecsemővédelem, óvodás és iskolás gyermek egészségvédelme, iskolafogászat), az 1936-ban létesített Egészségügyi mérnöki osztály (ivóvízellátó berendezés, lakóház, kút, árnyékszék és egészségház, szülőotthon típustervei, kútfúró akciók szervezése), a szintén 1936-ban alakult Tüdőbeteggondozó osztály és az 1938-ban felállított Nemibeteggondozó osztály irányította. De a szakmai irányításhoz a "Zöldkeresztes Szolgálat", az ún. mintajárások, a tisztiorvosok, a községi- és körorvosok, valamint a védőnők szakirányú gyakorlati felkészítése is szorosan hozzátartozott.

A szerteágazó feladatok hatékony összefogása érdekében 1942-ben nevesítve három (Laboratóriumi és járványügyi, Egészségvédelmi és Vegyészeti) csoportot hoztak létre. Az előzőekben felsorolt feladatok koordinálására, az Egészségvédelmi csoport vezetőjeként, igazgatói beosztásban Lőrincz Ferenc kapott megbízást, akinek munkakörébe tartozott 126 tüdő- és 55 nemibeteg-gondozó intézet, 596 egészségvédelmi szolgálat, továbbá a négy Ápolónő- és Védőnőképző Intézet (ÁVI) szakmai irányítása, felügyelete és ellenőrzése, valamint a tuberkulózis továbbképző tanfolyamok szervezése is.

Az egészségvédelmi feladatokat 1948/1949-től az Egészségügyi Minisztérium megalakulása körüli időkben létesített külön hálózatok vették át, ami értelemszerűen a felsorolt tevékenységekkel foglalkozó egységek intézeten belüli megszűnéséhez vezetett.

Az emberi sorsok iránt érzékeny, mélyen humanista gondolkodó volt. Mind a mai napig megtiszteltetés számomra, hogy tanítómesterem Makara György jóvoltából közel 20 éven keresztül személyesen érezhettem jóindulatát.

A magyar humán parazitológia megalapítójának, az elismert tudósnak, az utódok képzésében kiemelkedő érdemekkel rendelkező egyetemi tanárnak, az Országos Közegészségügyi Intézet egykori osztály-, majd csoportvezetőjének, az igazgatói ranggal felruházott Lőrincz Ferenc professzornak helye az Országos Epidemiológiai Központ "Nagyjai" között vitathatatlan.

Dr. Erdős Gyula
szaktanácsadó főorvos
Dezinszekciós és Deratizációs Osztály

Dr. Lőrincz Ferenc közleményei

 

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat