Dr. Petrilla Aladár (1903 - 1968)

Dr. Petrilla Aladár

 A korszerű magyar járványügy hazai megalapítójáról szóló megemlékezés bár vele személyesen, a Pest Megyei KÖJÁL-ban több alkalommal találkoztam, sőt halálát követően a HungarHotels Vállalatnál betöltött egészségügyi szaktanácsadói mellékállását én "örököltem" részben korábbi munkatársa, Kubinyi László Petrilla Aladár 90 éves születésnapja tiszteletére rendezett emlékülésen elhangzott előadása, részben utódának, Straub Ilonának a "Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet 70 éves működése: 1927-1997" évkönyv részére készített összeállítása és az OKI megalakulásának 80. évfordulóján "Az Országos Közegészségügyi Intézet preventív szellemiségünk bölcsője és iránytűje" címen tartott előadása alapján készült.

1903. január 29-én Lőcsén, a Felvidéken született.

1927-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen kapott orvosi oklevelet, majd rövid ideig a Fővárosi Szent László Kórházban gyakorló orvosként dolgozott.

1928. március 15-től az Országos Közegészségügyi Intézetben helyezkedett el, ahol Johan Béla főigazgató kifejezetten a járványügyi feladatok összefogásának kidolgozásával bízta meg. Ennek érdekében, belépését követően, Rockefeller ösztöndíjjal az USA-ban és Európa több országában különböző járványüggyel foglalkozó intézmények munkáját tanulmányozta.

 A járványügyi tevékenység önálló egységének, a Külső Munkák osztályának keretében a Járványügyi alosztály létesítését a fertőző betegek kötelező bejelentését rögzítő, 1931-ben hatályba lépő népjóléti és munkaügyi miniszteri rendelet tette sürgőssé.

 Az Alosztályt (1931-1936. között) adjunktusként vezette, az önállón létesített Járványügyi osztály tevékenységét pedig (1936-1960. között) osztályvezetőként irányította.

 Munkáját jelentős mértékben elősegítette, hogy 1936-ban, osztályvezetői kinevezésével együtt, m. kir. közegészségügyi felügyelői címet is kapott, ami felhatalmazást adott az ország területén felmerült járványügyi teendők hatósági felügyeletére.

 Közel egy évtizeden keresztül a Tisztiorvosi és Községi Orvosi Tanfolyamok szakmai felügyeletét is ellátta. Kitűnő szervezőnek bizonyult. A hallgatókat a jelentkezők közül nagy körültekintéssel válogatta ki. A tanfolyam ügyeit sok tapintattal és diplomáciai érzékkel, súrlódások nélkül, elegánsan intézte. A tantárgy előadójaként generációk orvosait tanította járványtanra. Remek előadásain mindig látszott őszinte témaszeretete. Sok hallgató ennek hatására lett epidemiológus. Később a közegészségügyi-járványügyi ellenőrképzésben is jelentős oktató tevékenységet fejtett ki.

 Járványtani tevékenységét 1943-ban a Ferencz József Tudományegyetem (Kolozsvár), 1948-ban pedig a Pázmány Péter Tudományegyetem (Budapest) egyetemi magántanári címmel honorálta.

 Tudományos munkásságát 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia az orvostudomány kandidátusa fokozat odaítélésével ismerte el. 1953-ban "Kiváló Orvos" kitüntetést kapott.

 1960. január 31-én később említésre kerülő politikai okokból kénytelen volt vezető beosztásától és az OKI-tól megválni. 1963-ig a Budapest Fővárosi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás (KÖJÁL) járványügyi osztályán csoportvezető főorvosként, majd amikor innen is távoznia kellett, 1963-1968. között, haláláig a Pest Megyei KÖJÁL beosztott epidemiológusaként munkálkodott.

 1968. július 5-én hirtelen, szívinfarktusban hunyt el.

 Az OKI megalapításának időszakában (1927.) Európa egyik legkedvezőtlenebb járványügyi helyzetében levő országa, Magyarország számára az OKI intézményrendszere tette lehetővé a korszerű epidemiológiai információs tevékenység megindítását, a fertőző betegségek visszaszorítása, megelőzése érdekében szükséges eljárások bevezetését, az azonos elvek szerinti gyakorlati tevékenységet és az egységes, központi irányítást.

 Ez lehetőséget adott arra, hogy Petrilla Aladár külföldi tanulmányútját követően azonnal hozzákezdhetett a védekezési stratégia kidolgozásához, amely magában foglalta a fertőző betegségek információs rendszerének kialakítását, a laboratóriumi diagnosztikus eljárások folyamatos fejlesztését, amely később a járványelhárítást, illetve a járványellenes intézkedések (beleértve a tömegoltások) bevezetését is biztosította.

 Irányítása alatt a külföldi epidemiológiai gyakorlat hazai adaptálási lehetőségeit figyelembe véve alakult ki az objektív adatokra épülő országos fertőző beteg jelentési rendszer és a korszerű hazai epidemiológiai gyakorlat. Ez biztosította a járványügyi eseményekről való gyors tájékozódást, a tömeges oltások eredményeinek értékelését, a fertőző betegségek országos helyzetének folyamatos elemzését, a szükséges intézkedések azonnali megtételét, ami lehetőséget adott a távlati beavatkozások megtervezésére és alapját képezte a későbbi járványügyi surveillance bevezetésének is. Egy nemzetközi bizottsági felmérés szerint az akkori Európában tájékoztatás szempontjából a Petrilla által kidolgozott rendszer volt a legpontosabb és a leggyorsabb.

 Az ország járványügyi helyzetének egyenletes javulási tendenciája az 1931. óta rendelkezésre álló, a fertőző betegségekre vonatkozó adatok ismeretében kellően jellemezhető. Ezt a hatékonyságot több tényező, így: megfelelő járványügyi intézményrendszer működése; kitűnő fertőzőbeteg-információs rendszer; szigorú és megfelelő járványügyi intézkedések, valamint új oltóanyagok alkalmazása és magas átoltottságot biztosító oltási rendszer, továbbá kellő jogszabályi háttér biztosítása tette lehetővé, amelyekben Petrilla Aladár meghatározó szerepe elvitathatatlan.

 Az 1930-as években a diftéria és hastífusz elleni hazai gyártású oltóanyaggal oltások szélesebb körű bevezetésének hatékonyságát járványtani adatokkal igazolta. Az 1940-es évek végétől számos fertőző betegség (többek között a scarlatina, az influenza, a poliomyelitis) járványtani sajátosságaival és a védőoltások eredményességével foglalkozott.

 Jelentős részt vállalt a területi munkából is, mivel a gyakorlati munkát nemcsak nagyra becsülte, hanem szerette is. Fáradhatatlan volt az ország bármely részében felmerülő járványügyi problémák helyszíni feltárásában. A járványok kivizsgálására, a járványügyi intézkedések ellenőrzésére sokat és mindig jókedvvel utazott.

 Elismert gyakorlati tevékenysége mellett irodalmi munkássága a magyar epidemiológia és az egészségügyi statisztika területén nemcsak kiemelkedő jelentőségű, hanem úttörő jellegű is volt, amelyet 12 könyv, könyvfejezet és jegyzet, illetve közel 60 tudományos publikáció demonstrál. Számos közleményben tárgyalja egyes fertőző betegségek hazai előfordulásának sajátosságait és tanulságait, a védőoltások járványtani értékelését, elemzi az ország járványügyi helyzetét, leírásokat ad a fontosabb járványokról, a járványügyi vizsgálat módszereiről kazuisztikai írásokat közöl.

 A fertőző betegségek elleni védekezés hatékonyabbá tételéhez 1953-ban (majd később újabb, javított kiadásban is) megjelent "Részletes járványtan" című, olvasmányos, kitűnő, a fertőző betegségeket történeti, klinikai és epidemiológiai szempontból egyaránt tárgyaló monográfiája jelentős mértékben hozzájárult. Könyve mind a mai napig az epidemiológusok "bibliája" maradt.

 Életében az 1956-1960. között időszak igen kellemetlen következményektől volt terhes, amelyek személyi anyagából az alábbi, szó szerinti kitételek ismerete nélkül az olvasó számára megmagyarázhatatlanok lennének.

 "Politikailag az ellenforradalmat megelőző időben a népi demokratikus rendszerrel szemben tartózkodó volt, az ellen­forradalom idején a rendszerrel szemben nyilvánult meg és magatartása a kapitalista rendszer restaurációját célozta.
Az ellenforradalom idején, mint az OKI "forradalmi bizottságának" elnöke, az amerikai követségen keresztül a Rockefeller Alapítvánnyal való kapcsolat felvételét szolgáló üzenetet küldött. Ennek a lépésnek kétségtelenül politikai célja volt, amennyiben a népi demokrata rendszer felszámolását már befejezett tényként tekintették, a Rockefeller Alapítvánnyal való kapcsolat újrafelvétele a kapitalista rendszer restaurációját szolgálta.
Az ellenforradalom utáni időben politikailag nem nyilvánult meg, visszahúzódó magatartást tanúsított. Miután a Minisztertanács Személyügyi Titkársága 2441. asz. alatt vezető állásban nem hagyta jóvá, az Egészségügyi Minisztérium 1960.02.01-el a Budapesti KÖJÁL-hoz helyezte át."

 Méltatlan eltávolítása az OKI-ból a kor vétke volt. Életműve, emléke azonban túlélte azt a kort, amelyik nem tudta megbecsülni.

 Derűs, kedves, szellemes társalgó vont. Fiatalabb korában, kikapcsolódásként a Budapesti Orvosok Kamarazene Egyesülete az ún. "Medikus Zenekar" hangversenyeinek rendszeres csellista közreműködője, de vonósnégyesekben is játszott. Kedvelte a tarokkot és a tisztiorvosi tanfolyamokon, előadás után szívesen kártyázott a hallgatókkal, ami egyúttal lehetőséget adott azok kombinatív készségének megismerésére.

 Emberi magatartásában, műveltségében a szó legnemesebb értelmében alkotó polgár volt. Tanította, szerette, megbecsülte beosztottjait. Meleg légkört, iskolát teremtett maga körül. Emléktáblája születésének 90. évfordulóján, a C-épület I. emeletén, egykori munkahelyén történő felavatásával régi tartozásunknak tettünk eleget.

 Egyre kevesebben vagyunk, akik színes, szeretetre méltó egyéniségét ismertük és még kevesebben, akik dolgozhattak is vele. A mai epidemiológusok számára az OEK "Nagyjai" közé tartozó Petrilla Aladár csak történelem, szájhagyomány vagy irodalom. De tudniuk kell, hogy járványügyi munkájuk az ő szellemi hagyatékának folytatása, mindnyájunk közös kincsének tekinthető örökség, amelyért alkotójának hálával tartozunk.

Dr. Erdős Gyula
szaktanácsadó főorvos
Dezinszekciós és Deratizációs Osztály

Dr. Petrilla Aladár közleményei

 

    Osztályok tevékenysége

    Szervezeti felépítés

    Könyvtár

Új beszerzések
 

    Tudományos Tanácsadó Testület

    Akkreditáció és tanúsítások

    Éves beszámolók

Archívum
 

    Nagyjaink

    Alapító Okirat